Hosszabb ideje idegesít a jelenléte is azoknak a konyhasóknak, amelyek a megszokott finom nátrium klorid helyett más alapanyagokból készültek.

Ezek között leggyakrabban a kálcium kloriddal találkozni, mely egy sokkal olcsóbb és íztelenebb fajta só. Többek közt ezt a fajta sót szokták az útakra szórni, hogy ne fagyjanak meg télen.

A nátrium alapú sót sok egészséges diétában nem részesítik előnyben, viszont nem ezt akarom vitatni, mert ez a mese másról szól.
Read the rest of this entry

Írtam már olyat, hogy a követelőzés eredménye a célok elérése lesz.
Ez tényleg így van: azok a finnyás emberek, akik a természettől is megkövetelik azt amit csak úgy megkívánnak, megkapják.

Aki nyáron akar narancsot, holott az csak az ősz végén terem, megkapja: vagy a déli országokból hozzák, vagy hűtőkben érlelik (rohasszák) őket hónapokon át.

Van az a nő, aki 60 évesen akar szülni. Van orvos is aki segít, és néha sikerrel jár.

Viszont mennyit is ér az a siker? Egy büdös narancsot, amely már egy éve a hűtőkben rohad? Vagy egy valószínűen beteg gyereket, mivel hogy a természet sem a tudomány sem nem biztosítják, hogy a 60 éves nők gyerekei olyan egészségesek és értelmesek lesznek, mint a 20 éveseké.

Néha érdemes erőszakoskodni, de az emberekkel. A természetnek viszont a szövetségesei járnak jobban…

Manapság divattá vált az egészséges életmódú környezetekben a teljes kiörlésű lisztek fogyasztása.

Függetlenül attól, hogy az mennyire finom, nem finom, egészséges, vagy Fusarium gombával fertőzött-e, van egy érdekes társadalmi háttere, és egy kereskedelmi szempontja amelyen érdemes elmélkedni.

Read the rest of this entry

Bizonyos országokban, ahol az emberek finnyásak, követelőzők, snobok, vagy egyszerűen olyan fontosnak tartják magukat, hogy számukra csakis a legjobb és a legjobb jár, mindazt amiről álmodnak meg is kapják!

Más országokban, viszont, ahol a nép hozzáállása az, hogy szegény az ország, örüljünk hogy van egyáltalán kenyerünk, örüljünk hogy van egy üzlet ahol bevásárolhatunk, és hajoljunk meg a kereskedő előtt, mert nagy kegyesen eladta azt, ami máshol tizedébe sem kerül, bizony azok úgy vannak eltaposva mint aljas férgek.

Read the rest of this entry

Éhen hal – sokak szerint – az az ember, aki nem dolgozik, nincs pénze, nem tud bevásárolni, és még annyi esze sincs hogy levadásszon egy pár patkányt a híd alatt, és süsse meg magának.

Az az ember is hasonlóképpen jár aki egyszerűen angol földre száll, és nem hoz magával túlélési csomagot, hiszen az ott található termékek számottevő része, főleg elsőre, egy szóban hányadék!

Egy érdekes tapasztalat ezzel kapcsolatosan egy Sainsbury nevezetű üzletláncban kezdőtt Read the rest of this entry

Végtelenül tisztelem és szeretem a magyar konyhát. Viszont amikor a külföldi recepteket kísérli lefordítani, akkor csúnyán össze tudunk veszni.
Néha Bolognai spaghetti-nek neveznek, néha makaróninak, vagy akárminek olyan dolognak, melyet ha egy olasz ember megkóstolná – tiszta őszinteséggel, és itt most nincs szó a nagy olasz büszkeségről a konyhában – hányna. Beleértve magamat is.
Read the rest of this entry